Nyilván mindenkivel megtörtént már, hogy megállt egy szép kert előtt és megcsodálta. Ilyenkor az érezzük mintha az ott található harmónia és szépség teljesen természetes lenne. Pedig rengeteg munka és gondoskodás van a háttérben. Először is valakinek elhatározásra kellett jutnia: alkot valami szépet és egyedit a meglévő gyomos és elhagyatott „kertből”. Meg kellett fizetni az ott található növények árát, munkásokat kellet fogadni akik elvégzik a kemény munkát. Minden gyönyörű kert mögött állhatatos kemény munka van, és nagyfokú szakértelem.
Valami hasonló az is amikor egy új gyülekezetet plántálunk és végül az Istentől megáldott erőfeszítés megtermi a maga gyümölcsét: Az első bemerítkezést az új közösség életében.
Fordítsuk le a példázatot a mi esetünkre: Hiszük és tudjuk az Úr akarata volt, hogy Jászladányon gyülekezet szülessen. De ki gondolta volna ez még néhány évvel ezelőtt? Tudjuk a választ: Krisztus, akinek az a szándéka mindenki megtérjen. Az Úr szívében már a kezdetek kezdetén ott volt a szándék és az akarat, hogy Jászladányon legyen gyülekezete. Ezért hosszú évekkel ezelőtt egy megtérő szívet hozott a Budapesti akkor még Angyal utcai gyülekezetbe: Tolvaj Anna nővérünket aki jászladányi származású volt, és ide is tért vissza egy idő után. Anuska nővérünk szíve éget az Úr iránt, és ez a Menny nem hagyta válasz nélkül és szolgákat küldött mellé. Nagyon sokáig nem volt számokban mérhető a növekedés, de a Magaságban már elindult az Isteni terv kibontása. Ezekben az időkben kapott elhívást a gyülekezet irányában egy odaszentelt életű házaspár: Pap Ervin testvér és kedves felesége Ibolya. Az Ő munkájuk eredménye képen megszületett az első két helyi megtérő és bemerítkező is. Kedves Ervin testvérék 7 éven keresztül szolgáltak állhatatosan Istentől megáldottan. Ennek eredménye képen több embert Krisztushoz vezetek. Tudjuk nagyon sok energiát és imát fektettek bele a szolgálatba aminek a mai napig érezzük az áldásait! Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük ezt neki: Kedves Ervin és Ibolya mindig bölcs szülőkként gondolunk rátok! Természetes minden földi dolog egyszer réve ér és valaki másnak kell folytatni az elkezdet szolgálatot. Nagyon sokáig ez volt a nagy kérdés: Ki veszi át a stafétát? Ki fut tovább a kijelölt pályán?
Ekkor szólított meg engem Lencse Balázst a Szent Lélek menjek Ervin testvérékkel szolgálni egy alkalommal. Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége? Fel se sejlett benne a gondolat, hogy én követem majd kedves testvéremet a szolgálatban. Az igei szolgálatom után még is többen azt a kijelentést kapták, hogy ez lesz az én utam. Természetesen ehhez nekem is meg kellet kapnom az égi választ. Megvallom őszintén jó néhány álmatlan éjszakámba került mire megadtam magam az Úr előtt. Legjobban saját alkalmatlanságomtól féltem, de felkellet ismernem: Krisztus előtt nincs lehetetlen, így elfogadtam az Ő akaratát. Azóta minden alkalommal megtapasztalom a kegyelmét: Amit én elrontok azt az Úr kijavítja. Megoldást találok megoldhatatlan problémákra. A kezdetekben két társat rendel mellém: Zárai Gergely testvéremet és nem utolsó sorban kedves feleségemet Erikát. Nem mondom hogy zökkenő mentes lenne az utunk,( főleg ha az Újszászi bekötőre gondolunk :) ) de Krisztus mindig megsegít minket. És sok csodán és nehézségen át elvezetett minket az első gyülekezetben megtartott bemerítkezésig, amit 2010-ben tartottunk meg és 11-en merültek a hullám sírba. 10-en a jászladányi gyülekezetből és egy nővérünk Újszilvásról. Azóta még három keresztelkedési alkalmat tartottunk. És mindannyian tudjuk ez nem a vége csak a kezdete valaminek, de örülünk mert termőre fordult a sok éve elültettet füge fa, és egyre csodálatosabban pompázik az Úr kertje Jászladányon. Ahogy említettem sokan gondozták, sok munka van benne, de azt mindannyian tudjuk: Az Úr adta a növekedést!
Szeretettel: Lencse Balázs
Lelkipásztor